Szubjektív filmkritika
Godard : Kifulladásig


Adott egy ügyetlen bűnöző Michel ( Jean Paul Belmondo , az ő figuráján keresztül teljesedik ki a film rendszerellenessége és a lázadás az öreg francia mesterek filmjei mászóval a papa mozija ellen , ám alakja elég közvetett , nem egyértelmű szimbólum ugyanis a fiatal filmesek újságját nem fogadja el ) aki a nyugati gengszterekre hajazva kocsit lop , és közben kénytelen megölni egy rendőrt . Irány Párizs elrejtőzni a korábbi barátnőkhöz , köztük a föld bolygó leggyönyörűbb színésznőjéhez Jean Seberghez
Aki a rövid fiús hajával , csíkos pulóvereivel , bolondos mosolyával , New York Harold Tribune-os pólójával ,könnyed cigarettázásával engem és feltehetőleg más mozirajongót is rabul ejtett . Seberg karaktere Patricia ( egyszer újságárus rikkancs máskor újságíró) naiv amerikai lány aki könnyen bedől a rosszfiús szövegeknek . A korra jellemző témákat boncolgatnak frappáns párbeszédekben , a 60-as évek lázadó közönyével , életről , szerelemről . Michel Olaszországba szökne kedvesével , ám beüt a kötelező krach , a lány árulása mint megannyi gengszter opuszban .
Kijelenthetjük hogy a film erőssége nem a történet , sokkal inkább az atmoszféra amit teremt
és a technikai újítások amiket ma minden videoklipben viszontláthatunk és amikkel tényleg mérföldkőnek számít mind a francia mind az egész filmművészetben ( ugróvágások ). A filmet Jean Luc Godardnak tulajdonítják egy az egyben , ám nem feledkezhetünk meg a másik újhullám óriásról Francois Truffaut-ról aki írta a művet.
Még a filmnyelvet úgy ahogy értő fiatalok körében is méltatlanul elfeledett mestermű , de az igényesebbeknek tagadhatatlanul a retinájukba égett Michel halála előtti utolsó grimaszolás melyben nyelvét nyújtja a papa mozijának s annak közönségének .