2010. augusztus 10., kedd

Életemben két dolog volt nagy hatással rám: a felhők és a film. Mindkettő a színek és a mozgás tökéletlen illúziója.

Érkezésem után hamar megtapasztaltam a nép/cigányzene, herbálok, savak, fűben heverésző brainstormingok és karakterépítések varázsát. Kisharsány felhői méltán megérdemlik az első helyet holtversenyben a berlin feletti éggel. Személyesen találkoztam Jean Seberggel, mindentudóktól, megfejthetelneketől és ninjáktól tanultam. Lelassult a bioritmusom. Felderítés a kukoricatáblán, teljes harmónia és az az érzés, amikor ezen csodálatos ingerek hatására legszívesebben magzat pózba gömbölyödnél hálózsákodban és egy megnyugvó mosoly kíséretében, éreznéd, hogy örömkönnyeid áztatják a polifoamodat, mert tudod, hogy kozmikus szinten minden rendben van, és azt is hogy az élet egy csoda, akárki akármit mond.

Azt a felhőt is sikerült eloszlatnom.