Ficsúrok #2
konfliktus :
Albert lába kicsit hozzáér Ottóhoz amikor nyújtózkodott .
- Vidd innen te buzi !
- Na megszólalt a főhomokos aki a playboyban csak a férfi félmeztelen parfümmodelleket nézi .
Ottó feláll , szemei teljesen kidüllednek , nyakán megfeszül az összes ín , ordibálni kezd , belevág a falba , hogy ő majd megmutatja ki a buzi . Mi is kellőképpen be vagyunk már tépve ahhoz hogy kövessük , elvégre neki van csak kocsija . Én az anyósülésre ülök , Albert hátra .
- Hova ? - kérdem
- Szórakozni , most meglátjátok hogy nem vagyok buzi .
- Kurva ? Hol akarsz ilyenkor kurvázni ? Még csak fél 1 , legalább estig várnunk kéne .
Otto arcán néma beleegyezés , a lakótelepre hajt . Eszünk valami sokadrangú bevándorló kebabosnál , Ottoval elkezdünk variálni az öntetekkel , a török fickó észre sem veszi amint Albert lepisálja a bódét .
Kifogytunk a cigiből , célba vesszük a legközelebbi benzinkutat . Alberttel állunk a sorban , Otto a kocsiban maradt . Egy csomag Davidoff és Dunhill , egy Galamour , és egy diétáskóla ( ritalin még van de az ital elfogyott ) - ez minden - biztosítom a dagadt , szeplős eladólányt , amikor Otto siet a kasszához kezében egy kanna 95-ös benzinnel , amit a számlához irat . Faggatjuk a benzin miatt de túl magabiztos és elszállt ahhoz hogy kommunikáljon .
Cirkálunk a tömbházak közt , amikor megpillantunk egy ocsmány , vörös és puffadtarcú csövest . Színes műszálas melegítőt visel , reklámtáskában cipeli az életét és kannából issza a bort. Otto sokatmondóan elmosolyodik , Albertre majd rám néz , mindhárman vigyorgunk ( mint amikor egy fiútársaság összenéz egy lány láttán , és elismerően biccent , hogy igen ezt megdugnánk ) .
Kiszállunk a kocsiból , megigazítjuk egyen-Benetton vászonkabátunk . Albert kiveszi a kannát , nagyot kortyolunk a kólából , majd követjük a csövest a szűk sikátorokba . Feltűnően rágyújtunk , a hatás nem marad el .
- Fiatalemberek , megkínálnának egy szállal ? Én már 2 éve az utcán … - és rákezd az ismerős mesére ,válásról , válságról , perről , bankról , szeszről , faszról . Otto leguggol a - háttal a falnak támaszkodó - férfihez , felpattintja cigarettatálcáját , kihúz egy szálat a rózsaszín cigik közül , majd a csöves szájába dugja . Ahol a keze hozzáér szakállához , a falba törli , meggyújtja neki a cigit és valamit súg a fülébe .
Elkerekedik a - szar piáktól már sárga - szeme és felpróbál tápászkodni , amikor Otto a Lacoste teniszcipőjével arcon rúgja , a cigaretta kirepül a szájából , véres nyál kíséretében . Nekiállunk rugdalni és taposni , a Sebhelyesarcúból idézünk .“If you fuck with me you fuck with the best ! “ vagy “ I am the bad Guy ! “ . Már dagadó sebek lüktetnek az arcán , szeme visszahúzódott a gödrébe , amikor Otto lelocsolja . Hátrébb húzódunk , Albert begyújtja a gravírozott Zippojával , majd mindhárman felrakjuk a vakító lángok ellen az - addig a kabátunk mellzsebébe tűzött - Wayfarer napszemüvegünket . Pörkölődő haj és hús szaga tölti meg a sikátort . Vihogva rohanunk vissza az autóhoz , a felszabaduló adrenalin és a Ritalin tart vad orgiát dopamin receptorainkon .
2009. december 8., kedd
2009. november 30., hétfő
Szubjektív filmkritika Bertolucci : Álmodozók
A November 30.-i ingyenes vetítés üres helyei látványán felbuzdulva írom ajánlásom , amikor csalódottan kellett tudomásul vennem hogy ifjúságunk mily széles rétegeihez nem jutnak el ilyen és ehhez hasonló remekművek . Pedig ebben a filmben minden van amit egy átlag kamasz megkívánhat : szex , szabadságvágy , lázadás , retró intimszőrzet , még több keksz , keksz hármasban , néhány provokatív füvezős jelenet a fürdőkádban . A film ‘68 májusában Párizsban játszódik ahol egy filmklub tüntetésén az amerikai filmőrült Matthew találkozik Isabelle-el , aki bemutatja őt bátyának Theo-nak .
Lefutják a kötelező ismerkedési köröket , a szülők elutaznak , majd átköltöztetik hozzájuk az amerikai fiút , akinek különös elképzelései vannak a piszoárhasználatról ( mindig a csapba vizel ) , és innen a film átalakul egy fura dekameron-sztorivá . A párizsi lakás ablakán keresztül figyelik az átalakuló világot , a lázadó diákokat és munkásokat . A kortársak egymásra találnak , jeleneteket játszanak újra klasszikus filmekből ( Kifulladásig , Vad Banda , Szörnyszülöttek , Sebhelyesarcú ) , sok bort isznak még többet szeretkeznek ( igen a testvérpár is ) , felolvasnak Mao Vörös Könyvéből , Janis Joplint hallgatnak , míg végül a testvérpárt a barikádokra hívja a változtatni akarás . Ilyenkor szokás az ilyen filmeket a naiv- szélsőbalos-idealista skatulyába süllyeszteni , ám ez a mű bőven túltesz ezen , árad belőle a film szeretete és tisztelete , füstös filmklubok világát tárja elénk , és egy olyan letűnt világot amikor a fiatalok közösségekben ( nem feltétlenül vörös kommunákban ) együtt lázadtak , rajongtak , szerettek .
Ajánlom mindenkinek akinek még vannak gondolatai .
Volt egyszer egy ép elmém
Sor. Óriási sor a szent abortuszklinikák előtt , a Dagadék szól s a szkafanderes angyalok követik parancsát . Leszíjaznak , egy véres , szaros fogorvosi székbe , a dagadék mögém lép kibontja koponyám és egyik féregnyúlványom veszi a szájába , elkezdi kiszívni az agyvizem , közben a mamájáért sír , magzat pózba gömbölyödik , mocskos húsos ujjait kinőtt pizsamájába törli .Miután végzett , az angyalok hüvelyváladékukkal összefoltozzák koponyám és visszavezetnek a sorba .
S.D kitámolygott szobája ajtaján , enyhe meszkalin és hasis kábulatában majdnem leverte azt a hétezer éves vázát amelyet egy rég kihalt emlősfaj heréjéből készítettek . Még időben elkapta és visszatette a tojást a helyére . Nem akarta felébreszteni anyját és húgát akik kora reggel indulnak a hamburgergyárba robotolni . Vagy a robot gyárba hamburgerelni ? Nem tudta a választ .
Lecsoszogott a lépcsőn , belesett a hűtőbe , a hűtőt sem akarta felébreszteni , ezért halkan kitátotta száját , talált egy kis maradék anyatejet egy ősi azték kerámia csészében . Kakaót főzött belőle . Felfelé tartott a lépcsőn amikor zajt hallott a nappali felől . Visszafordult , nekisimult a nappalit és a lépcsőt elválasztó falnak , bepillantott a szobába , meglátta a nagymamáját amint az egy világháborús rádióállomás előtt ül , fejhallgató rajt , mikrofon előtte .
- Vétel , vétel itt a 13-as állomás , az alany egyértelmű aktivitást mutat .
S.D. töprengeni próbált azon hogy vajon róla van e szó ?
- Naponta több kábítószerkereskedő fordul meg a házban .
S.D. rádöbbent a szörnyű igazságra , a nagymamája beépített drogügynök
Belépett a szobába , már nyitotta volna száját és valami olyat mondott volna hogy : Mama , te mi a faszt csinálsz ? Ám az idős hölgy megelőzte , régi retiküljéből előhúzott egy 0,22 es hangtompítós revolvert és kétszer rálőtt az unokájára . S.D. érezte ahogy a két ólomdarab átszakítja a mellkasát és kilyukasztja tüdejét . Azonnal számolásokba kezdett hogy megtudja mekkora erővel csapódott a lövedék a testébe , de mivel egyre kevesebb oxigén jutott az agyába a művelet megszakadt . Még hallotta ahogy a levegő szivárog a tüdejéből , nagymamája pakolni kezd és közli a vonal másik végén gubbasztó emberrel ( aki mellesleg nagyon fáradt és aludna már , ehelyett az irodában görnyed ) hogy lebukott és visszamegy a központba . Nem a haláltól félt a legjobban , hanem attól hogy az , akit eddig a mamájának hitt , bosszúból felmegy a lépcsőn és darabokra töri a vázát .
S.D kitámolygott szobája ajtaján , enyhe meszkalin és hasis kábulatában majdnem leverte azt a hétezer éves vázát amelyet egy rég kihalt emlősfaj heréjéből készítettek . Még időben elkapta és visszatette a tojást a helyére . Nem akarta felébreszteni anyját és húgát akik kora reggel indulnak a hamburgergyárba robotolni . Vagy a robot gyárba hamburgerelni ? Nem tudta a választ .
Lecsoszogott a lépcsőn , belesett a hűtőbe , a hűtőt sem akarta felébreszteni , ezért halkan kitátotta száját , talált egy kis maradék anyatejet egy ősi azték kerámia csészében . Kakaót főzött belőle . Felfelé tartott a lépcsőn amikor zajt hallott a nappali felől . Visszafordult , nekisimult a nappalit és a lépcsőt elválasztó falnak , bepillantott a szobába , meglátta a nagymamáját amint az egy világháborús rádióállomás előtt ül , fejhallgató rajt , mikrofon előtte .
- Vétel , vétel itt a 13-as állomás , az alany egyértelmű aktivitást mutat .
S.D. töprengeni próbált azon hogy vajon róla van e szó ?
- Naponta több kábítószerkereskedő fordul meg a házban .
S.D. rádöbbent a szörnyű igazságra , a nagymamája beépített drogügynök
Belépett a szobába , már nyitotta volna száját és valami olyat mondott volna hogy : Mama , te mi a faszt csinálsz ? Ám az idős hölgy megelőzte , régi retiküljéből előhúzott egy 0,22 es hangtompítós revolvert és kétszer rálőtt az unokájára . S.D. érezte ahogy a két ólomdarab átszakítja a mellkasát és kilyukasztja tüdejét . Azonnal számolásokba kezdett hogy megtudja mekkora erővel csapódott a lövedék a testébe , de mivel egyre kevesebb oxigén jutott az agyába a művelet megszakadt . Még hallotta ahogy a levegő szivárog a tüdejéből , nagymamája pakolni kezd és közli a vonal másik végén gubbasztó emberrel ( aki mellesleg nagyon fáradt és aludna már , ehelyett az irodában görnyed ) hogy lebukott és visszamegy a központba . Nem a haláltól félt a legjobban , hanem attól hogy az , akit eddig a mamájának hitt , bosszúból felmegy a lépcsőn és darabokra töri a vázát .
2009. november 22., vasárnap
Gauguin
Paul Gauguin : posztimpresszionista narkós festő , világjáró , tahitin telepedett le , de sehol sem érezte igazán otthon magát .
Most lett vége az előadásnak , valami poszt-apokaliptikus atombunkeres pszihotriller , annyira nem érdekelt a darab vagyis tudtam mire számítsak : feszültség , a karakterek kifordulnak önmagukból , aztán a “ váratlan “ fordulat . Akkor mért ültem végig a 3 órás vonatutat ha különösebben nem izgatott ? Talán menekültem , nem ez a jó , ez túl lelkizősen hangzik , mint a harmadrangú tévépszihomókusok akik 4 percben kiderítik az átlagpolgár problémáját . Nem , ez nem menekülés . Vajon igyak még egy sört a színház büféjében? Amit az előadás előtt vettem az is vizezett volt és 500 forint . Nem inkább nem , lerohanok a lépcsőn mielőtt a sok pszeudo-entelektüell megkezdené a társalgást a darab mély mondanivalójáról . Beadom a jegyem a ruhatárba , kiderül hogy nem fizettem amikor megérkeztem , a ronda öreg ruhatáros legombol rólam 200 forintot . Mindegy még csörög valami apró a zsebemben .
Kilépek a talán túlzottan is kortárs színház ajtaján , nincs mit csinálnom , rágyújtok , pótcselekvés ugyebár . Még csak fél 9 , és többször is jártam már pesten , de elfog valami különös félelem , mintha nem lenne hova mennem , pedig az unokatestvéreméknél alszom , csak egykét megálló , biztos odatalálok .
Keserédes magányosság ez , üres , néma jelenet , (akár valamelyik Gus van Sant filmből is lehetne ) a főszereplő fiú leül a lépcsőre , mellette egy kóbor macska eszi a kikészített Kitekatot . A fiú sosem szerette az állatokat , de a jelenet meghittsége miatt rámosolyog a macskára .
Kijutok valami főutcára , téblábolok egy kicsit , várom hogy egy hasonlóan magányos ember szóba elegyedjen velem , vagy csak megkérdezze mennyi az idő vagy tüzet kérjen , de nem , senki .
Az aprómat beszórom egy mocskos telefonfülkébe , tárcsázok , egy nyári ismerősöm hívom , azt mondja pesten van de nem tudunk találkozni , origamizik .Ráhagyom időben leteszem hátha visszadob egy kis aprót . Akkor talán hívjam fel annak a pesti zenekar énekesnőjét akivel tavaly télen kavartam ? Meleg lakás , kaja ( akkor jut eszembe hogy egész nap nem ettem semmit ) ügyetlen fiatalos orálszex . Rájövök hogy a szakítás után kitöröltem a számát . Még bóklászom egy kicsit valami drága sétáló utcán , nem túl hamar odébbállva a boltok elől amikor meglátom mennyire kurvára drágák. Aztán a nyugatitól elbliccelek a Jászai Marira , eszem a mekiben ( ! ) , pedig sosem szoktam enni a mekiben , gyűlölöm ( utoljára szülinapomon ettem a mekiben , máltán egyedül )
Nem ez nem menekülés , szükséges bolyongás , szándékos eltévedés . Csak úgy hívom Gauguin effektus , másodszor történt velem , az elsőt késöbb elmesélem
Most lett vége az előadásnak , valami poszt-apokaliptikus atombunkeres pszihotriller , annyira nem érdekelt a darab vagyis tudtam mire számítsak : feszültség , a karakterek kifordulnak önmagukból , aztán a “ váratlan “ fordulat . Akkor mért ültem végig a 3 órás vonatutat ha különösebben nem izgatott ? Talán menekültem , nem ez a jó , ez túl lelkizősen hangzik , mint a harmadrangú tévépszihomókusok akik 4 percben kiderítik az átlagpolgár problémáját . Nem , ez nem menekülés . Vajon igyak még egy sört a színház büféjében? Amit az előadás előtt vettem az is vizezett volt és 500 forint . Nem inkább nem , lerohanok a lépcsőn mielőtt a sok pszeudo-entelektüell megkezdené a társalgást a darab mély mondanivalójáról . Beadom a jegyem a ruhatárba , kiderül hogy nem fizettem amikor megérkeztem , a ronda öreg ruhatáros legombol rólam 200 forintot . Mindegy még csörög valami apró a zsebemben .
Kilépek a talán túlzottan is kortárs színház ajtaján , nincs mit csinálnom , rágyújtok , pótcselekvés ugyebár . Még csak fél 9 , és többször is jártam már pesten , de elfog valami különös félelem , mintha nem lenne hova mennem , pedig az unokatestvéreméknél alszom , csak egykét megálló , biztos odatalálok .
Keserédes magányosság ez , üres , néma jelenet , (akár valamelyik Gus van Sant filmből is lehetne ) a főszereplő fiú leül a lépcsőre , mellette egy kóbor macska eszi a kikészített Kitekatot . A fiú sosem szerette az állatokat , de a jelenet meghittsége miatt rámosolyog a macskára .
Kijutok valami főutcára , téblábolok egy kicsit , várom hogy egy hasonlóan magányos ember szóba elegyedjen velem , vagy csak megkérdezze mennyi az idő vagy tüzet kérjen , de nem , senki .
Az aprómat beszórom egy mocskos telefonfülkébe , tárcsázok , egy nyári ismerősöm hívom , azt mondja pesten van de nem tudunk találkozni , origamizik .Ráhagyom időben leteszem hátha visszadob egy kis aprót . Akkor talán hívjam fel annak a pesti zenekar énekesnőjét akivel tavaly télen kavartam ? Meleg lakás , kaja ( akkor jut eszembe hogy egész nap nem ettem semmit ) ügyetlen fiatalos orálszex . Rájövök hogy a szakítás után kitöröltem a számát . Még bóklászom egy kicsit valami drága sétáló utcán , nem túl hamar odébbállva a boltok elől amikor meglátom mennyire kurvára drágák. Aztán a nyugatitól elbliccelek a Jászai Marira , eszem a mekiben ( ! ) , pedig sosem szoktam enni a mekiben , gyűlölöm ( utoljára szülinapomon ettem a mekiben , máltán egyedül )
Nem ez nem menekülés , szükséges bolyongás , szándékos eltévedés . Csak úgy hívom Gauguin effektus , másodszor történt velem , az elsőt késöbb elmesélem
2009. november 19., csütörtök
Szubjektív filmkritika
Godard : Kifulladásig
Adott egy ügyetlen bűnöző Michel ( Jean Paul Belmondo , az ő figuráján keresztül teljesedik ki a film rendszerellenessége és a lázadás az öreg francia mesterek filmjei mászóval a papa mozija ellen , ám alakja elég közvetett , nem egyértelmű szimbólum ugyanis a fiatal filmesek újságját nem fogadja el ) aki a nyugati gengszterekre hajazva kocsit lop , és közben kénytelen megölni egy rendőrt . Irány Párizs elrejtőzni a korábbi barátnőkhöz , köztük a föld bolygó leggyönyörűbb színésznőjéhez Jean Seberghez
Aki a rövid fiús hajával , csíkos pulóvereivel , bolondos mosolyával , New York Harold Tribune-os pólójával ,könnyed cigarettázásával engem és feltehetőleg más mozirajongót is rabul ejtett . Seberg karaktere Patricia ( egyszer újságárus rikkancs máskor újságíró) naiv amerikai lány aki könnyen bedől a rosszfiús szövegeknek . A korra jellemző témákat boncolgatnak frappáns párbeszédekben , a 60-as évek lázadó közönyével , életről , szerelemről . Michel Olaszországba szökne kedvesével , ám beüt a kötelező krach , a lány árulása mint megannyi gengszter opuszban .
Kijelenthetjük hogy a film erőssége nem a történet , sokkal inkább az atmoszféra amit teremt
és a technikai újítások amiket ma minden videoklipben viszontláthatunk és amikkel tényleg mérföldkőnek számít mind a francia mind az egész filmművészetben ( ugróvágások ). A filmet Jean Luc Godardnak tulajdonítják egy az egyben , ám nem feledkezhetünk meg a másik újhullám óriásról Francois Truffaut-ról aki írta a művet.
Még a filmnyelvet úgy ahogy értő fiatalok körében is méltatlanul elfeledett mestermű , de az igényesebbeknek tagadhatatlanul a retinájukba égett Michel halála előtti utolsó grimaszolás melyben nyelvét nyújtja a papa mozijának s annak közönségének .
Miért ne sportoljunk?
Miért ne sportoljunk?
A sport a kultúra szöges ellentéte , az értékes időt bűn ebben pszeudo-szabad világban az izomrostjaink fejlesztésére ölni , amikor a középiskolások fele mozgó szájjal , ujjával a szöveget követve olvas . De ha kapura rúgó tehetségek arányát vizsgálnánk egész más lenne a végeredmény . A legtöbb utópista-fél sci-fiben ( csak azért fél mert részben valóra vált )
Például a Szép új világ-ban a test , a külcsín , látszat a legnagyobb konformista érték .
Szóval ne hagyjuk ezeket a rémképeket valóra válni , olvassatok , halál a délutáni lemegyek a parkba Tomival focizni programokra , és legyetek szívesek ne azt az írástudatlan emigránst hívjuk a legnagyobb magyarnak aki a helyet J-vel írja ( lásd Puksás Öcsi ) .
A sport a kultúra szöges ellentéte , az értékes időt bűn ebben pszeudo-szabad világban az izomrostjaink fejlesztésére ölni , amikor a középiskolások fele mozgó szájjal , ujjával a szöveget követve olvas . De ha kapura rúgó tehetségek arányát vizsgálnánk egész más lenne a végeredmény . A legtöbb utópista-fél sci-fiben ( csak azért fél mert részben valóra vált )
Például a Szép új világ-ban a test , a külcsín , látszat a legnagyobb konformista érték .
Szóval ne hagyjuk ezeket a rémképeket valóra válni , olvassatok , halál a délutáni lemegyek a parkba Tomival focizni programokra , és legyetek szívesek ne azt az írástudatlan emigránst hívjuk a legnagyobb magyarnak aki a helyet J-vel írja ( lásd Puksás Öcsi ) .
Ficsúrok
Ficsúrok ( fiktív unatkozó sznob suhancok vallomásai )
Körkép:
Ülünk a kanapén, zenét hallgatunk, Bob Dylant bakelitről. Davidoffot szívok, Albert Dunhillra gyújt, az egyedi nevével gravírozott öngyújtójával, Otto valami kizárólag külföldön kaphatót szív, de azt is cigaretta tálcába teszi. Így exkluzívabb - mondja mindig.
Csak füstölünk és dúdoljuk a Moonshinert, unatkozunk, kurvára.
Kedd van, egyikünk se ment ma be, majd Albert gyárt nekünk igazolást apja orvosi pecsétjével. Úgy nézünk ki mint 3 kirakatbábú, Calvin Kleintől vagy Ralph Laurentől, igazi reklámarcok, habzó szájú kozmopoliták. Mert megtehetjük, és élvezzük hogy a zoknink annyiba került mint más kabátja. Kapja be a gazdasági válság!
- Kapja be! - ordítom már hangosan. Lehet hogy az a pár szétmorzsolt Ritalin tabletta beszél belőlem amit Alberttel váltottunk ki a patikából, - persze a receptet is ő írta vagyis másolta.
Ritalin, ritalin, ritalin, még kimondani is kellemes, a szakirodalom gyermek-kokainnak hívja, mi csak R-vitaminnak, vennénk mi rendes kokót is de a klubházban ahol golfozunk ritkán fordul meg egy díler. Az utcai puserek meg a lakótelepi kölyköknek valók, szóval marad a b, terv. A csomagolás hátulján fel van tüntetve - elég szégyenlős betűmérettel -
Hogy a termék “ pszichotikus viselkedést, hallucinációkat, agressziót és erőszakos cselekedetek válthat ki a fogyasztóból. “ Honnan tudnák, szedtek már Ritalint ? Kapják be a vegyészek is.
Stílszerűen Coca-Cola Light-ba szórjuk a szétmorzsolt szemeket, ha már rendes kokszunk nincs.
- Mi a faszt csináljunk ? - kérdi Ottó, a hideg, kimért hangján. Van az a furcsa szokása hogy a száján ereszti ki a füstöt és az orrán visszaszívja, ebből a pontból ezért teljesen úgy néz ki mint azok az ocsmány antik vízköpők amit még Párizsban láttam még gyerekkoromban.
- Keressünk megint egy kóbor kutyát!- visítja teljesen vörös fejjel Albert. Ő közülünk a legalacsonyabb és dagadt is egy kissé, széles tányér-arca van, rövid barna haja ami állítólag Jean Paul Belmondós frizura.
- Nem - veti oda Ottó miközben rá se pillant - múltkor is egy hétig bűzlött a pince.
Ottó finnyás kicsit, nagyon kifinomult fiú, a hátraolajozott fekete hajával, hegyes állával s hosszú orrával úgy fest mint az Armani modellek.
Bámuljuk a falat, unalmunkban pásztázva Alberték családi fényképeit, mintha onnan várnánk ötletet. Sok helyen jártak már, pózolnak tevével, valami kurva nagy kifogott hallal, sombreróban, a szabadságszobor előtt. Ezek tipikus összeállós, vigyorgós - idegent megkérős hogy fotózzon már le - hamis idilli képek.
Körkép:
Ülünk a kanapén, zenét hallgatunk, Bob Dylant bakelitről. Davidoffot szívok, Albert Dunhillra gyújt, az egyedi nevével gravírozott öngyújtójával, Otto valami kizárólag külföldön kaphatót szív, de azt is cigaretta tálcába teszi. Így exkluzívabb - mondja mindig.
Csak füstölünk és dúdoljuk a Moonshinert, unatkozunk, kurvára.
Kedd van, egyikünk se ment ma be, majd Albert gyárt nekünk igazolást apja orvosi pecsétjével. Úgy nézünk ki mint 3 kirakatbábú, Calvin Kleintől vagy Ralph Laurentől, igazi reklámarcok, habzó szájú kozmopoliták. Mert megtehetjük, és élvezzük hogy a zoknink annyiba került mint más kabátja. Kapja be a gazdasági válság!
- Kapja be! - ordítom már hangosan. Lehet hogy az a pár szétmorzsolt Ritalin tabletta beszél belőlem amit Alberttel váltottunk ki a patikából, - persze a receptet is ő írta vagyis másolta.
Ritalin, ritalin, ritalin, még kimondani is kellemes, a szakirodalom gyermek-kokainnak hívja, mi csak R-vitaminnak, vennénk mi rendes kokót is de a klubházban ahol golfozunk ritkán fordul meg egy díler. Az utcai puserek meg a lakótelepi kölyköknek valók, szóval marad a b, terv. A csomagolás hátulján fel van tüntetve - elég szégyenlős betűmérettel -
Hogy a termék “ pszichotikus viselkedést, hallucinációkat, agressziót és erőszakos cselekedetek válthat ki a fogyasztóból. “ Honnan tudnák, szedtek már Ritalint ? Kapják be a vegyészek is.
Stílszerűen Coca-Cola Light-ba szórjuk a szétmorzsolt szemeket, ha már rendes kokszunk nincs.
- Mi a faszt csináljunk ? - kérdi Ottó, a hideg, kimért hangján. Van az a furcsa szokása hogy a száján ereszti ki a füstöt és az orrán visszaszívja, ebből a pontból ezért teljesen úgy néz ki mint azok az ocsmány antik vízköpők amit még Párizsban láttam még gyerekkoromban.
- Keressünk megint egy kóbor kutyát!- visítja teljesen vörös fejjel Albert. Ő közülünk a legalacsonyabb és dagadt is egy kissé, széles tányér-arca van, rövid barna haja ami állítólag Jean Paul Belmondós frizura.
- Nem - veti oda Ottó miközben rá se pillant - múltkor is egy hétig bűzlött a pince.
Ottó finnyás kicsit, nagyon kifinomult fiú, a hátraolajozott fekete hajával, hegyes állával s hosszú orrával úgy fest mint az Armani modellek.
Bámuljuk a falat, unalmunkban pásztázva Alberték családi fényképeit, mintha onnan várnánk ötletet. Sok helyen jártak már, pózolnak tevével, valami kurva nagy kifogott hallal, sombreróban, a szabadságszobor előtt. Ezek tipikus összeállós, vigyorgós - idegent megkérős hogy fotózzon már le - hamis idilli képek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
