halgass búgóhangú férfi idolokat
stihl láncfűrésszel vágd ki a családfád
ordibálj, vetkőzz le az utcán
ha szar napod van, tedd még szarabbá
ha valaki bánt, fogj fegyvert egy papra
és kérdezd meg hogy
ez nem csalás?
ne nézz hiradót, ne érdekeljenek a világ dolgai
ha kismamát látsz gyújts rá
emeld tekinteted a villódzó neonparancsolatokra:
egyél, vegyél, hányd ki majd vedd meg újra!
köpj a magasba és várd amíg visszahull rád.
molotov koktélokkal, dübrögő hangfalakkal és zajjal felfegyverkezve
ostromold meg a bécsi operabált
ne add el a lelked ronald mc donaldnak
ne legyél benzin és olaj junkie
ne tűzd ki szíved fölé a fogyasztó érdemrend kitüntetését
ne tapadj rá esténként a tévé csöcsre
és ne legyél öreg, se konzervatív, ne pofázz politikáról, adókról, bankokról
ne élsportolj és terhestornázz
!
2010. január 12., kedd
2010. január 8., péntek
Petőfi Western
#1
Kamionstoppal jöttünk el idáig. Egy koszos alföldi motel előtt állunk, a régi iskolában belém vert Petőfi vers kezdő sorai futnak át az agyamon, rajtam egy olcsó bolt kirakatából lopott fekete öltöny, vékony sötét nyakkendő, egy hamis wayfarer napszemüveg és orvosi gumikesztyű,amit abból a rendelőből hoztam el, ahova tegnap este törtünk be hogy Sorinával Váliumot lopjunk. Sorina tizennégy évesen szökött el otthonról, most tizenhat, egy évvel fiatalabb nálam. Egy vasútállomáson láttam meg először, csak egy hátizsák és eltiport csikkek hada, ez volt mindene. Az útleve alapján román, ájult volt vagy aludt. Elvittem a garázsba ahol akkor húztam meg magam. Azóta vagyunk együtt, úton. Rajta egy fekete ruha ami egykor egy gazdag úrinő ruhatárát díszíthette, egy szakadt, kiégetett harisnya, tűsarkú és fekete körömlakk a kezén és a lábujjain. Vörösre festett ajkai valami erős cigarettára tapadnak, fekete haját kócolja az alföldi poros szél.
Ha felmerül benned a kérdés hogy mi a faszt keresünk az alföldön, a válasz hogy egy kamionos csempészt kirabolt két hátizsákos barátnő és egy fővárosi világfi. A csempész dühös lett - mint mindenki aki több kiló elsőrangú litván amfetamintól esik el -, ezért keresett valakit, - esetünkben minket -, aki visszahozza a drogot és kivégzi a tolvajokat. A lányok ebben a motelben vannak a 13-as szobában. Ezt a pesti világfi mondta, igazából ezt mondta utoljára kozmopolita életében, és még olyat is hogy hagyjuk életben és fizet nekünk, a szokásos blabla. Aztán Sorina kilökte a lába alól a Sopronis sörös rekeszt, és felakasztotta egy gémeskútra. Szerintem még mindig ott lóg a Prada csizmájában.
...
Kamionstoppal jöttünk el idáig. Egy koszos alföldi motel előtt állunk, a régi iskolában belém vert Petőfi vers kezdő sorai futnak át az agyamon, rajtam egy olcsó bolt kirakatából lopott fekete öltöny, vékony sötét nyakkendő, egy hamis wayfarer napszemüveg és orvosi gumikesztyű,amit abból a rendelőből hoztam el, ahova tegnap este törtünk be hogy Sorinával Váliumot lopjunk. Sorina tizennégy évesen szökött el otthonról, most tizenhat, egy évvel fiatalabb nálam. Egy vasútállomáson láttam meg először, csak egy hátizsák és eltiport csikkek hada, ez volt mindene. Az útleve alapján román, ájult volt vagy aludt. Elvittem a garázsba ahol akkor húztam meg magam. Azóta vagyunk együtt, úton. Rajta egy fekete ruha ami egykor egy gazdag úrinő ruhatárát díszíthette, egy szakadt, kiégetett harisnya, tűsarkú és fekete körömlakk a kezén és a lábujjain. Vörösre festett ajkai valami erős cigarettára tapadnak, fekete haját kócolja az alföldi poros szél.
Ha felmerül benned a kérdés hogy mi a faszt keresünk az alföldön, a válasz hogy egy kamionos csempészt kirabolt két hátizsákos barátnő és egy fővárosi világfi. A csempész dühös lett - mint mindenki aki több kiló elsőrangú litván amfetamintól esik el -, ezért keresett valakit, - esetünkben minket -, aki visszahozza a drogot és kivégzi a tolvajokat. A lányok ebben a motelben vannak a 13-as szobában. Ezt a pesti világfi mondta, igazából ezt mondta utoljára kozmopolita életében, és még olyat is hogy hagyjuk életben és fizet nekünk, a szokásos blabla. Aztán Sorina kilökte a lába alól a Sopronis sörös rekeszt, és felakasztotta egy gémeskútra. Szerintem még mindig ott lóg a Prada csizmájában.
...
2010. január 1., péntek
bettmenn
Mélyen a tenyerembe meredtem, mint annyiszor gyermekkorunkban , mikor csodáltuk a fürge hangyákat hogy aztán nagyítónkkal megkínozhassuk őket. Ma este nem akarok bántani senkit és semmit.
Bámulom a fehér kis tablettát mintha várnám hogy megmozduljon és készen állok hogy lecsapjak amennyiben szökni próbál. Igényes, mindkét oldalt nyomott, aprócska karika. Körülbelül akkora mint a körmöm fele a kisujjamon. Az alakja és mérete hidegen hagy, viszont a jel, a szimbólum,amit talán egy Zürichi zuglaborban préseltek bele züllött orvostanhallgatók, megragad és visszarepít gyermekkoromba.
A denevérember embléma emlékek százait pörgeti lelki szemeim előtt.
Amikor sorban álltam az újságosbódénál , izzadt tenyeremben aprót markolászva, vártam hogy megkaparinthassam a batman és Superman legújabb számát, ami még ma is, gondosan befóliázva pihen a fiókom mélyén. Engem a füzetből csak Bruce wayne és alteregója történetei érdekeltek, a gondosan kidolgozott,érzelmileg megkopott és kiégett karakterek, a mocsokban úszó gótikus Gotham városa és a sötét képi világ öröke magával ragadott. Sajnáltam hogy az alig 40 oldalas képregényen batmannak osztoznia kell supermannal akit ki nem állhattam. Taszított a tiszta és biztonságos Metropolis, az hogy a főhős szinte elpusztíthatatlan és viszonylag kiegyensúlyozott szerelmi élete van. Semmi katarzis, csak undorító piros-kék ruha és a hosszú hellászi göndör frizura. Superman szar.
Eszembe jutott Tim Burton, a videotéka, a műanyag figurák, a szombat délelőtt futó Bruce Timm féle rajzfilmsorozat, George Clooney mellbimbója Joel Schuchmacher feldolgozásából és végül Nolan újévezredi hiperrealista , sötét krimije.
Aztán lenyelem a tabletta felét és kólával lekísérem.
Bámulom a fehér kis tablettát mintha várnám hogy megmozduljon és készen állok hogy lecsapjak amennyiben szökni próbál. Igényes, mindkét oldalt nyomott, aprócska karika. Körülbelül akkora mint a körmöm fele a kisujjamon. Az alakja és mérete hidegen hagy, viszont a jel, a szimbólum,amit talán egy Zürichi zuglaborban préseltek bele züllött orvostanhallgatók, megragad és visszarepít gyermekkoromba.
A denevérember embléma emlékek százait pörgeti lelki szemeim előtt.
Amikor sorban álltam az újságosbódénál , izzadt tenyeremben aprót markolászva, vártam hogy megkaparinthassam a batman és Superman legújabb számát, ami még ma is, gondosan befóliázva pihen a fiókom mélyén. Engem a füzetből csak Bruce wayne és alteregója történetei érdekeltek, a gondosan kidolgozott,érzelmileg megkopott és kiégett karakterek, a mocsokban úszó gótikus Gotham városa és a sötét képi világ öröke magával ragadott. Sajnáltam hogy az alig 40 oldalas képregényen batmannak osztoznia kell supermannal akit ki nem állhattam. Taszított a tiszta és biztonságos Metropolis, az hogy a főhős szinte elpusztíthatatlan és viszonylag kiegyensúlyozott szerelmi élete van. Semmi katarzis, csak undorító piros-kék ruha és a hosszú hellászi göndör frizura. Superman szar.
Eszembe jutott Tim Burton, a videotéka, a műanyag figurák, a szombat délelőtt futó Bruce Timm féle rajzfilmsorozat, George Clooney mellbimbója Joel Schuchmacher feldolgozásából és végül Nolan újévezredi hiperrealista , sötét krimije.
Aztán lenyelem a tabletta felét és kólával lekísérem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
