Gauguin

Paul Gauguin : posztimpresszionista narkós festő , világjáró , tahitin telepedett le , de sehol sem érezte igazán otthon magát .

Most lett vége az előadásnak , valami poszt-apokaliptikus atombunkeres pszihotriller , annyira nem érdekelt a darab vagyis tudtam mire számítsak : feszültség , a karakterek kifordulnak önmagukból , aztán a “ váratlan “ fordulat . Akkor mért ültem végig a 3 órás vonatutat ha különösebben nem izgatott ? Talán menekültem , nem ez a jó , ez túl lelkizősen hangzik , mint a harmadrangú tévépszihomókusok akik 4 percben kiderítik az átlagpolgár problémáját . Nem , ez nem menekülés . Vajon igyak még egy sört a színház büféjében? Amit az előadás előtt vettem az is vizezett volt és 500 forint . Nem inkább nem , lerohanok a lépcsőn mielőtt a sok pszeudo-entelektüell megkezdené a társalgást a darab mély mondanivalójáról . Beadom a jegyem a ruhatárba , kiderül hogy nem fizettem amikor megérkeztem , a ronda öreg ruhatáros legombol rólam 200 forintot . Mindegy még csörög valami apró a zsebemben .
Kilépek a talán túlzottan is kortárs színház ajtaján , nincs mit csinálnom , rágyújtok , pótcselekvés ugyebár . Még csak fél 9 , és többször is jártam már pesten , de elfog valami különös félelem , mintha nem lenne hova mennem , pedig az unokatestvéreméknél alszom , csak egykét megálló , biztos odatalálok .
Keserédes magányosság ez , üres , néma jelenet , (akár valamelyik Gus van Sant filmből is lehetne ) a főszereplő fiú leül a lépcsőre , mellette egy kóbor macska eszi a kikészített Kitekatot . A fiú sosem szerette az állatokat , de a jelenet meghittsége miatt rámosolyog a macskára .
Kijutok valami főutcára , téblábolok egy kicsit , várom hogy egy hasonlóan magányos ember szóba elegyedjen velem , vagy csak megkérdezze mennyi az idő vagy tüzet kérjen , de nem , senki .
Az aprómat beszórom egy mocskos telefonfülkébe , tárcsázok , egy nyári ismerősöm hívom , azt mondja pesten van de nem tudunk találkozni , origamizik .Ráhagyom időben leteszem hátha visszadob egy kis aprót . Akkor talán hívjam fel annak a pesti zenekar énekesnőjét akivel tavaly télen kavartam ? Meleg lakás , kaja ( akkor jut eszembe hogy egész nap nem ettem semmit ) ügyetlen fiatalos orálszex . Rájövök hogy a szakítás után kitöröltem a számát . Még bóklászom egy kicsit valami drága sétáló utcán , nem túl hamar odébbállva a boltok elől amikor meglátom mennyire kurvára drágák. Aztán a nyugatitól elbliccelek a Jászai Marira , eszem a mekiben ( ! ) , pedig sosem szoktam enni a mekiben , gyűlölöm ( utoljára szülinapomon ettem a mekiben , máltán egyedül )
Nem ez nem menekülés , szükséges bolyongás , szándékos eltévedés . Csak úgy hívom Gauguin effektus , másodszor történt velem , az elsőt késöbb elmesélem