Ficsúrok

Ficsúrok ( fiktív unatkozó sznob suhancok vallomásai )
Körkép:
Ülünk a kanapén, zenét hallgatunk, Bob Dylant bakelitről. Davidoffot szívok, Albert Dunhillra gyújt, az egyedi nevével gravírozott öngyújtójával, Otto valami kizárólag külföldön kaphatót szív, de azt is cigaretta tálcába teszi. Így exkluzívabb - mondja mindig.
Csak füstölünk és dúdoljuk a Moonshinert, unatkozunk, kurvára.
Kedd van, egyikünk se ment ma be, majd Albert gyárt nekünk igazolást apja orvosi pecsétjével. Úgy nézünk ki mint 3 kirakatbábú, Calvin Kleintől vagy Ralph Laurentől, igazi reklámarcok, habzó szájú kozmopoliták. Mert megtehetjük, és élvezzük hogy a zoknink annyiba került mint más kabátja. Kapja be a gazdasági válság!
- Kapja be! - ordítom már hangosan. Lehet hogy az a pár szétmorzsolt Ritalin tabletta beszél belőlem amit Alberttel váltottunk ki a patikából, - persze a receptet is ő írta vagyis másolta.
Ritalin, ritalin, ritalin, még kimondani is kellemes, a szakirodalom gyermek-kokainnak hívja, mi csak R-vitaminnak, vennénk mi rendes kokót is de a klubházban ahol golfozunk ritkán fordul meg egy díler. Az utcai puserek meg a lakótelepi kölyköknek valók, szóval marad a b, terv. A csomagolás hátulján fel van tüntetve - elég szégyenlős betűmérettel -
Hogy a termék “ pszichotikus viselkedést, hallucinációkat, agressziót és erőszakos cselekedetek válthat ki a fogyasztóból. “ Honnan tudnák, szedtek már Ritalint ? Kapják be a vegyészek is.
Stílszerűen Coca-Cola Light-ba szórjuk a szétmorzsolt szemeket, ha már rendes kokszunk nincs.
- Mi a faszt csináljunk ? - kérdi Ottó, a hideg, kimért hangján. Van az a furcsa szokása hogy a száján ereszti ki a füstöt és az orrán visszaszívja, ebből a pontból ezért teljesen úgy néz ki mint azok az ocsmány antik vízköpők amit még Párizsban láttam még gyerekkoromban.
- Keressünk megint egy kóbor kutyát!- visítja teljesen vörös fejjel Albert. Ő közülünk a legalacsonyabb és dagadt is egy kissé, széles tányér-arca van, rövid barna haja ami állítólag Jean Paul Belmondós frizura.
- Nem - veti oda Ottó miközben rá se pillant - múltkor is egy hétig bűzlött a pince.
Ottó finnyás kicsit, nagyon kifinomult fiú, a hátraolajozott fekete hajával, hegyes állával s hosszú orrával úgy fest mint az Armani modellek.
Bámuljuk a falat, unalmunkban pásztázva Alberték családi fényképeit, mintha onnan várnánk ötletet. Sok helyen jártak már, pózolnak tevével, valami kurva nagy kifogott hallal, sombreróban, a szabadságszobor előtt. Ezek tipikus összeállós, vigyorgós - idegent megkérős hogy fotózzon már le - hamis idilli képek.