Petőfi Western

#1
Kamionstoppal jöttünk el idáig. Egy koszos alföldi motel előtt állunk, a régi iskolában belém vert Petőfi vers kezdő sorai futnak át az agyamon, rajtam egy olcsó bolt kirakatából lopott fekete öltöny, vékony sötét nyakkendő, egy hamis wayfarer napszemüveg és orvosi gumikesztyű,amit abból a rendelőből hoztam el, ahova tegnap este törtünk be hogy Sorinával Váliumot lopjunk. Sorina tizennégy évesen szökött el otthonról, most tizenhat, egy évvel fiatalabb nálam. Egy vasútállomáson láttam meg először, csak egy hátizsák és eltiport csikkek hada, ez volt mindene. Az útleve alapján román, ájult volt vagy aludt. Elvittem a garázsba ahol akkor húztam meg magam. Azóta vagyunk együtt, úton. Rajta egy fekete ruha ami egykor egy gazdag úrinő ruhatárát díszíthette, egy szakadt, kiégetett harisnya, tűsarkú és fekete körömlakk a kezén és a lábujjain. Vörösre festett ajkai valami erős cigarettára tapadnak, fekete haját kócolja az alföldi poros szél.
Ha felmerül benned a kérdés hogy mi a faszt keresünk az alföldön, a válasz hogy egy kamionos csempészt kirabolt két hátizsákos barátnő és egy fővárosi világfi. A csempész dühös lett - mint mindenki aki több kiló elsőrangú litván amfetamintól esik el -, ezért keresett valakit, - esetünkben minket -, aki visszahozza a drogot és kivégzi a tolvajokat. A lányok ebben a motelben vannak a 13-as szobában. Ezt a pesti világfi mondta, igazából ezt mondta utoljára kozmopolita életében, és még olyat is hogy hagyjuk életben és fizet nekünk, a szokásos blabla. Aztán Sorina kilökte a lába alól a Sopronis sörös rekeszt, és felakasztotta egy gémeskútra. Szerintem még mindig ott lóg a Prada csizmájában.
...